1763-ban épült, barokk stílusban, egy kis konglomerát teraszon, középkori faragványokkal. A 20 századra kicsinek bizonyul és ezért 1925-1926-ban tágasabb, új templomot építenek, amelybe szintén átmentik a középkori, valószinüleg 15. századi, gótikus emlékeket. Szentháromság tiszteletére szentelték fel. A templomnak két kő ajtókerete, két csúcsíves ablaka, keresztelőkútja a régi templomból, azaz a csonkatemplomból való. 

   Középkori tiszta katolikus lakossága mindvégig megmarad katolikusnak. A templom toronyból, hajóból és szentélyből áll. A barokk sisakú torony bejáratát csúcsíves kőkapuzat keretezi. A lábazati részen az 1926-os évszám olvasható. A hajó síkmennyezetű, a torony felőli végén fakarzattal és orgonával. A karzatra kétoldalt két kis csúcsíves ablak nyílik. A hajó északi oldalához oldalkápolna csatlakozik. A szentélyrészt 1926-ban átalakították, a régi szentély a mai diadalívig terjedt. Ehhez kapcsolták a jelenlegi szentélyt, északi oldalán sekrestyével. A sekrestyeajtó szemöldökgyámos, kőkeretes, profilja élszedettes. A középkori templom berendezéséből két kőfaragvány maradt meg: az emberfejes szenteltvíztartó (jelenleg a székelyudvarhelyi múzeumban van), amely a karzatfeljáró ajtó mellett volt a falba építve, a másik, egy kegyhely formájú kő keresztelőmedence az oldalkápolnában áll. Ez kehely formájú, szára, nódusza, talpa nyolcszögű, medencéje 16 szögű. A templom oltára klasszicista stílusú, mellette egy, a régi templomból származó, fából faragott nagy körmeneti feszület áll. Az oldalkápolnában egy Mária-oltár található. Nyolc mázsás harangja Thüringiából való. 

   A régi templom fundamentumát (a csonka templom dűlőben, a Kőláb helyen a falu északi határában) Szabó Mózes fenyédi lakos ásta ki az 1902-es birtoktagosításkor. Sok emberi csontvázra találtak. A meglévő latin nyelvű iratokat Zetelakára szállították a szerzetesek. A kikerült gótikus kőfaragványok a 15. századból valók. (Vofkori László: Utazások Székelyföldön)